Milyen iskolarendszert akarnak a szociáldemokraták? Olyat, ami esélyteremtő, és mindenki számára elérhető, korszerű tudást biztosít. Olyat, ami a jövőre fókuszáló képességeket fejleszti, amely segít kibontakoztatni a diákok sokoldalú tehetségét, amely megalapozza a sikeres munkavégzéshez szükséges kompetenciákat, és támogatja a személyiség fejlődését, a kreativitást, megteremti az életfogytig tartó tanulás feltételeit. Olyat, ami a modern technológiák felhasználására, a szociális képességek elsajátítására nevel. Olyan iskolarendszert, amely minimalizálja az egymástól jelentősen eltérő családi hátterek hatását, az iskola nem a társadalmi hátrányokat növelő, hanem az azokat csökkentő intézmény. Olyat, ahol tanár, szülő és diák egyaránt jól érzi magát, és partnerek a pedagógiai folyamatban.
Meggyőződésünk, hogy a jövő iskolája gyerek- és diákközpontú, a közoktatás fenntartása és az oktatás biztosítása pedig állami és önkormányzati feladat. Ezzel szemben nap mint nap azzal szembesülünk, hogy az iskolától kapott tudásanyag szinte semmire nem használható és elavult, hogy a diákok képességeinek, a kommunikációs és együttműködési készségeinek fejlesztése, valamint a kritikus gondolkodás elsajátítása helyett a jelenlegi oktatásirányítás még mindig a lexikális tudás elsajátítását tekinti az iskola legfontosabb feladatának. Az oktatás minősége meghatározza az ország jövőjét, vagyis a hosszú távra tervezett, versenyképes gazdaságnak, a fenntartható fejlődésnek, a foglalkoztatottság, az életszínvonal növelésének feltétele a korszerű, magas színvonalú tudást nyújtó oktatás.
A magyar oktatás rendszerszintű és aktuális problémái 2023-ra mindenki előtt ismertek: jelenleg Magyarországon a pedagógusok anyagi elismerése és az elvégzett munka nincsenek arányban, a pedagógusok és a diákok túlterheltek, a tananyag elavult. A közoktatási intézmények többségének államosításával egyidőben a döntéshozatalt kivették az intézményvezetők, a tantestületek, a diákönkormányzatok és az iskolaszékek kezéből, a felsőoktatáson áterőltetett fenntartói „modellváltással” pedig súlyosan sérült az egyetemi autonómia. Az elmúlt 13 évben fokozatosan egyre nagyobbra nyílt a szelekciós és a szegregációs olló, az iskola mára a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésének egyik elsődleges terepévé vált. A legalapvetőbb probléma, hogy a jelenlegi politikai hatalom nem a társadalmunk jövőjét hosszú távon meghatározó stratégiai kérdésként, hanem a belügyminiszter hatáskörébe rendelt hatalompolitikai tényezőként kezeli az oktatást.
I. KÖZOKTATÁS – Egyenlő esélyek a bölcsődétől az érettségiig
I.1 Esélyteremtés
Pedagógiai-pszichológiai tény, hogy a kisgyermekkor évei alapvetően meghatározzák a gyermek későbbi iskolai beilleszkedési és tanulási lehetőségeit. Ugyanakkor tény az is, hogy a gyermek fejlődése, valamint a szülők szociális körülményei, lakáshelyzete és mindenekelőtt az édesanya munkavállalási lehetőségei között szintén szoros összefüggés van. A jelenlegi rendszer ennek ellenére sem támogatja eléggé a szülők bevonását és a szülői partnerséget, a későbbi rossz iskolai teljesítményhez vezető korai okok feltárását, és nem segít annak megoldásában sem, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb különbség a közoktatási intézmények között abban van, hogy milyen hátterű családok gyerekei járnak oda. Ehhez járul hozzá a védőnői és családsegítői szolgálat elégtelensége, sok helyen a területi lefedettség, valamint a szakemberekkel való kooperáció hiánya. Hazánkban a gyerekek jelentős része olyan hátrányokkal érkezik meg az iskolai szintű oktatásba, amit az azt nemhogy csökkentő, de növelő iskolarendszer csak tovább súlyosbít. A tankötelezettség korhatárának leszállítása, a gettóiskolák számának elszaporodása, a sem középfokú végzettséggel nem rendelkező, sem bármiféle képzésben részt nem vevő korai iskolaelhagyók magas aránya miatt a szelekciós olló mára már radikálisan szétnyílt. Ezért az egyik legfontosabb feladatunk ma a közoktatásban meglévő társadalmi és kulturális hátrányok csökkentése, kialakulásuk és újratermelődésük megelőzése.
- A védőnői szolgálatot megerősítjük és visszaadjuk az önkormányzatoknak, a munkaterhelés csökkentése mellett pedig olyan támogatásokat vezetünk be (pl. közlekedési támogatás nagyobb körzetben feladatot ellátó védőnők számára), amelyek anyagi kompenzációt is jelentenek. Létrehozunk egy olyan standardizált és többszintű jelzőrendszert, amely a társszakmák és az intézmények partneri viszonyain alapul, működését a szakmák képviselőiből álló módszertani központ koordinálja majd.
- Országos, átfogó programot biztosítunk – az önkormányzatokkal és civil szervezetekkel összefogva – a koragyermekkori közösségi szolgáltatások megteremtésére, a hátrányos helyzetű gyermekek és szüleik segítésének céljából. Támogatni fogjuk a koragyermekkori nevelés fejlesztését, és mindenki számára hozzáférhetővé tesszük az iskola előtti nevelést.
- Megteremtjük annak a feltételét, hogy az iskolaérettségről azok döntsenek, akik ismerik a gyerekeket: a szülők és az óvodapedagógusok.
- A tankötelezettséget azonnali hatállyal visszaállítjuk 18 éves korra.
- Minden intézményben biztosítjuk a támogató-segítő szakemberek feladatarányos alkalmazásának lehetőségét, megteremtjük ennek finanszírozási feltételeit.
- Minden, gyermeknek biztosítjuk a körzeti általános iskolákba való ingyenes eljutás lehetőségét.
- Visszaszorítjuk az iskolai szegregációt. Olyan deszegregációs programot dolgozunk ki, amely
- segíti a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket, hogy hároméves koruktól naponta járjanak óvodába; felmenő rendszerben megszünteti a normál iskolákban működő eltérő tantervű tagozatokat;
- egységes szabályozással a nem önkormányzati/ állami fenntartásban működő iskolákat is kötelezi arra, hogy arányos részt vállaljanak a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatásából, vagyis az az intézmény, legyen bár állami, egyházi vagy alapítványi fenntartású, amely állami finanszírozásban részesül, nem válogathat a körzetében élő diákok között;
- kötelező, államilag finanszírozott minőségfejlesztést ír elő az átlagosnál nagyobb lemorzsolódási arányt produkáló iskolákban, valamint ott, ahol az átlagnál magasabb az alapvető kompetenciákban kudarcot valló tanulók aránya, valamint megszabja ennek feltételeit;
- differenciált bérrel ismeri el a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek oktatását.
I.2 Gyermekközpontú oktatás, használható tudás
Az elmúlt 13 évben a kormány nemcsak az iskolák fenntartását és finanszírozását, de a tananyagot, a kimeneti követelményeket és az érettségit is megváltoztatta, valamint uniformizálta a tankönyveket és beszűkítette a tankönyvpiacot, miközben az egyetlen kerettanterv, a kötelezően alkalmazandó tankönyv és a helyi tantervben minimálisra korlátozott tanári szabadság uniformizálta az oktatást. A mai gyerekeknek azzal kell szembesülniük, hogy az iskolában megszerezhető tudás az intézmények falain kívül nem, vagy csak alig használható, és hogy az iskola nem tekinti feladatának a diákok együttműködési és kommunikációs készségeinek, a kritikus gondolkodás képességének fejlesztését. Nem, vagy csak alig jelennek meg a tananyagban olyan, a jövőre koncentráló kompetenciák, mint társadalmi és környezeti felelősség, digitális készségek, problémamegoldás. Emellett a tanulók eredményei nemzetközi összevetésben évről évre egyre inkább romló tendenciát mutatnak. Feladatunk ezért, hogy a diákok túlterhelésének csökkentésével párhuzamosan a jövőre fókuszáló – együttmüködő problémamegoldás, kritikus gondolkodás, társadalmi felelősségvállalás – és digitális képességeket fejlesszük.
- Megszüntetjük a diákok kötelező óraszámokkal és hatalmas mennyiségű lexikális ismeretekkel való értelmetlen, és a tanulás sikerességét rontó túlterhelését.
- Új Nemzeti Alaptantervet alkotunk, megszüntetjük a kerettantervek kötelezőségét, és támogatjuk, hogy az iskolák részére többféle alternatív kerettanterv álljon rendelkezésre.
- A kötelező óraszám csökkentése mellett a „tananyagközpontú” oktatás helyett a „kompetenciaközpontú” oktatásra helyezzük a hangsúlyt, amiben kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a képességek, elsősorban a digitális képességek fejlesztése.
- A civil szervezetekkel együtt fejleszteni fogjuk a tehetséggondozás hálózatát, a tehetséggondozó kollégiumokat.
- Ingyenes órakeretet biztosítunk a tanulók érdeklődésének megfelelő fakultatív délutáni foglalkozásokhoz.
- Az új Nemzeti Alaptantervben hangsúlyosan meg fognak jelenni a jövőre fókuszáló képességek, a kollaboratív problémamegoldás, a társadalmi felelősségvállalás, a környezetbarát gondolkodás, a kommunikáció és a kritikus gondolkodás fejlesztésének, a mesterséges intelligencia jelentette kihívások és lehetőségek megismerésének lehetőségei.
- A „politikai nevelést” és militáns szellemet szolgáló szélsőséges tartalmakat töröljük az alaptantervből és a tankönyvekből.
- A közoktatásban átfogó digitalizációs reformot hajtunk végre, ami az IKT-eszközök fejlesztése mellett többek között támogatja az alternatív, online és offline tanulásszervezési módszereket is. Az európai keretrendszerekkel összhangban fejlesztjük a tanulói, pedagógusi és intézményi digitális kompetenciákat.
- Kiemelten támogatjuk a nyelvtanulást; átfogó nyelvoktatás-fejlesztési programot hajtunk végre az oktatásban; ösztönözni és támogatni fogjuk a mobilitási programokat, valamint az intézmények nemzetközi kapcsolatainak erősítését. El kívánjuk érni, hogy minden magyar gyermek az általános iskola végéig legalább egy európai idegen nyelvből alapfokú, a középiskola végére pedig legalább egy középfokú nyelvvizsgát tudjon tenni.
- A közoktatásban megteremtjük a szabad tankönyv- és tananyagválasztás feltételeit; támogatjuk az ezt elősegítő országos szintű, regionális és intézményi programokat.
- Megteremtjük a tantárgyi integráció és az alternatív tantárgyfelosztás feltételeit, és biztosítjuk ennek minőségi garanciáit.
I.3 Megbecsült pedagógustársadalom
Az elmúlt évek tiltakozásai mindenki számára világosság tették a magyar pedagógustársadalmat sújtó generális problémákat. A mesterségesen alacsonyan tartott pedagógusbérek és a pedagógusok túlterhelése mellett óriási problémát jelent a főállású pedagógusok számának csökkenése. A pedagógus szakszervezetek által készített tanulmányokban a szakemberek rendre arra hívják fel a figyelmet, hogy a főállású pedagógusok számának ingadozása és a nem megfelelő bérrendezés, valamint a bérek értékvesztése között szoros összefüggés van. A magyar közoktatás egyik legégetőbb (és egyre súlyosbodó) problémája a pedagógus- és a nevelő-oktató munkát segítő szakemberhiány. Az igazi ok a pedagóguspálya anyagi, erkölcsi presztízsének lenullázása, az elviselhetetlen túlterhelés, az alkotó-értelmiségi létforma ellehetetlenítése. Az érdemi sztrájkjog és a pedagógusok közalkalmazotti státuszának elvétele, az aránytalanul nagy munkaterhet jelentő és a tanárokat kiszolgáltatottá tevő óraszámnövekedés, valamint a bürokratikus feladatok egyre nagyobb száma tovább csökkentették a pedagóguspálya vonzerejét, és növelték a kontraszelekciót. Nincs eredményes, hatékony és demokratikus iskolarendszer a pedagógusok jogainak tiszteletben tartása nélkül. Olyan oktatáspolitikában hiszünk, ami a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültségére, szakmai autonómiájára, nevelői és oktatási szabadságára és kreativitására épít – és meg is teremti ezek feltételét.
- Visszaállítjuk az óvodapedagógusok kellő szakmai elismerését, a két év utáni szakmai vizsga eltörlésével a pályakezdő óvodapedagógusok teljes értékű pedagógusi státuszát.
- A lakhatási támogatás rendszerét a fenntartótól függetlenül beleépítjük a cafetériába.
- A továbbképzési kötelezettség előírásához továbbképzési támogatást biztosítunk.
- Visszaállítjuk a pedagóguspálya tekintélyét. A pedagógusképzésnek igazodni kell a mára már megváltozott pedagógus-szerephez. A kort jellemző információdömping körülményei között a tanulásszervezés, a motiválás a pedagógus feladata. Ehhez kiemelten fontos a gyakorlathoz igazodni tudó pszichológiai ismeretrendszer birtoklása. A jövő felnövekvő generációit oktató-nevelő szakemberek képzését nem lehet rövid távú képzési ciklusokkal, technikusi szintű képzéssel kiváltani. Megállítjuk a már végzett pedagógusok gyors pályaelhagyását.
- Külön pótlékkal támogatjuk a hátrányos helyzetű diákok integrált nevelését és oktatását vállaló, valamint a fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozó pedagógusokat.
- Megszüntetjük a szakmai ellenőrzési rendszert, és helyette korszerű, egész iskolákat értékelő tanfelügyeletet hozunk létre, az egyes pedagógusok munkájának értékelését pedig az intézményvezetőkre bízzuk. Az intézményvezetők kiválasztásánál visszaállítjuk a szakmai elvárásokat, ehhez pedig jelentősen megnöveljük a vezetők bérét.
- A mai bürokratikus és megalázó minősítési rendszert, a mechanikus portfóliókészítést és az abszurd etikai kódexet megszüntetjük. Kidolgozunk és rendszerbe állítunk egy széleskörű szakmai támogatással elkészített intézményi- és pedagógus-minősítésértékelési rendszert!
- Meg fogjuk erősíteni a pedagógusokat segítő szakszolgálati rendszert.
- Az oktatást érintő legfontosabb döntéseket a hatalom által kreált Nemzeti Pedagógus Kar helyett a tanárokat képviselő, valódi érdekérvényesítő munkát végző szakszervezetek és szakmai szervezetek bevonásával fogjuk meghozni.
- Radikálisan csökkenteni fogjuk a pedagógusok adminisztrációs terheit korszerű info-kommunikációs ismeretekkel és eszközökkel, valamint képzett pedagógiai asszisztensekkel.
- Visszaállítjuk a szabad tankönyvválasztást.
- A státusztörvény eltörlésével visszaadjuk a pedagógusok közalkalmazotti jogállását, ezzel párhuzamosan pedig kidolgozunk egy új, világos és átlátható életpályamodellt.
- A jogtalanul elbocsátott pedagógusokat azonnali hatállyal vissza fogjuk helyezni eredeti munkakörükbe. A tankerületi figyelmeztetéseket és egyéb fegyelmi büntetéseket visszavonjuk, valamint új, a valódi érdekérvényesítés elvén nyugvó sztrájktörvényt dolgozunk ki a közszférában.
- A pedagógus-előmeneteli rendszer szerint besoroltak garantált illetményét legalább 50 %-kal megemeljük.
- Átfogó bérrendezést hajtunk végre a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalók körében.
- A pedagógus munkakörben foglalkoztatottak neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét heti 22 órában fogjuk maximalizálni, valamint törvényben garantáljuk az efölötti túlórák kifizetését. Megteremtjük a feltételét, hogy a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztenseket legfeljebb heti 35 órára lehessen beosztani gyermek- vagy tanulócsoportban önállóan végzendő gyermekfelügyeletre.
- Külön pótlékkal fogjuk támogatni a hátrányos helyzetű diákok integrált nevelését és oktatását vállaló, valamint a fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozó pedagógusokat.
I.4 Szektorsemleges finanszírozás, kiszámítható iskolafenntartás
Meggyőződésünk, hogy az oktatás irányítása és finanszírozása akkor szolgálja a társadalom érdekét, ha a döntések az óvodákhoz és az iskolákhoz közel, a helyi közösségek bevonásával, szakmai szempontok alapján, kiszámítható pénzügyi feltételek mellett születnek meg. A jelenlegi kormányzat ugyanakkor nemcsak az önkormányzati bölcsőderendszert tehermentesítő családi bölcsődék működését lehetetleníti el a differenciált finanszírozás rendszerével, de az iskolák államosításával, az iskolafenntartás központosításával olyan esélyegyenlőtlenségeket teremtett az iskolarendszeren belül, ami rövid távon is a szelekció és a szegregáció növekedéséhez vezetett. A centralizált iskolairányítás mára oda vezetett, hogy az intézményi autonómia elvesztése mellett az iskolák napi szintű finanszírozási gondokkal küzdenek. Ezért az iskolafenntartás és a finanszírozás kapcsán nem a részletes szabályozás, hanem a keretek és a finanszírozás biztosítása kell, hogy legyen az elsődleges feladatunk.
- Önálló, szakmai és politikai felelősséget egyaránt viselő, a teljes ágazat irányításáért felelős oktatási minisztériumot hozunk létre, amely természetes feladatának tekinti a szakmai és civil szervezetekkel, valamint szakszervezetekkel történő folyamatos egyeztetést a közoktatás megújításáról.
- Az államnak az állami és önkormányzati bölcsődékkel azonos módon kell támogatnia a hiánypótló családi bölcsődéket, a szabályoknak és az állami finanszírozás feltételeinek, valamint a támogatásoknak egységesnek kell lenniük.
- Az iskoláknak az önálló gazdálkodási státusz visszaállítása mellett visszaadjuk a helyi oktatásszervezés feletti felügyeletet, továbbá biztosítjuk az intézményi autonómiát az iskola működése, a helyi tanterv kidolgozása, valamint a tankönyvhasználat kapcsán. A fenntartó feladata nem az iskola belső életének szabályozása, hanem a működés feltételeinek megteremtése és biztosítása.
- A Klebelsberg Központot megszüntetjük.
- Visszaadjuk az iskolák üzemeltetését, a működtetéshez szükséges forrásokkal együtt azoknak az önkormányzatoknak, amelyek vállalják, hogy visszaveszik az intézmények fenntartását és üzemeltetését.
- A közoktatási feladatellátási kötelezettséggel rendelkező települési önkormányzatok mellett olyan kistérségi közoktatási társulásokat hozunk létre, amelyek önálló gazdálkodók, saját költségvetéssel és vagyongazdálkodási joggal rendelkeznek. Azok az önkormányzatok, amelyek nem „veszik vissza” korábbi intézményeiket, ilyen társulás keretében látják el intézményfenntartói jogaikat, feladataikat.
- A központi normatív működési támogatás mellett a kistérségi közoktatási társulásoknak biztosítjuk a fejlesztésekhez, beruházásokhoz megpályázható központi forrásokat, valamint kidolgozzuk az elosztó pályázati rendszer elveit és konkrét működési gyakorlatát is.
- Visszaállítjuk a szektorsemleges finanszírozást, megszüntetjük az egyházi, alapítványi, önkormányzati és állami intézmények finanszírozása közti különbségeket. Megvalósítjuk, hogy a köznevelésre fordított állami érdemben meghaladják az uniós átlagot.
- Szükségesnek tartjuk, ezért megteremtjük annak a feltételét, hogy az állami finanszírozásban részesülő egyházi intézmények igény esetén esetén biztosítsák a világnézetileg semleges oktatást a diákjaik számára.
- Olyan finanszírozási rendszert vezetünk be, ahol csak azok az egyházi fenntartású intézmények jogosultak az állami finanszírozás igénybevételére, amelyek az állami intézményekkel azonos feltételek mellett működnek, és az alapfokú intézmények esetében vállalják, hogy minden, a körzetükhöz tartozó tankötelezett gyermeket felvesznek.
- Olyan fenntartófüggetlen szempontsort, kritériumrendszert dolgozunk ki, amely alapján az oktatási intézmények a fenntartótól függetlenül kiegészítő normatívát igényelhetnek a meghirdetett program szerinti elszámoltathatóság elve alapján úgy, hogy az egyházi és alapítványi fenntartású iskolák is ezen kritériumrendszer szerint lesznek jogosultak a kiegészítő normatívára.
- Átfogó, transzparens iskola- és óvodafelújítási és bővítési programot indítunk.
II. SZAKKÉPZÉS – Inasok helyett sokoldalúan képzett szakembereket!
A 2010-es kormányváltás óta a hazai szakképzés négy koncepcióváltáson esett át, fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ezek – többek között a kifutási idő rövidsége miatt – nem érintették azokat a rendszerszintű problémákat, amikkel a magyar szakképzésnek kell szembenéznie 2023-ban. Továbbra sem modernizált a szakképzési infrastruktúra, továbbra is magas a lemorzsolódási arány, továbbra is alacsony a közismereti oktatás aránya, és a rendszer továbbra sem támogatja a képzési irányok közötti rugalmas eljárást, sőt, szinte ellehetetleníti azt. A jobboldali kormányok által bevezetett szakképzési koncepcióknak ugyanakkor egy közös pontja volt: az, hogy mindegyik gazdasági, és nem oktatási és társadalmi szempontok alapján íródott.
További problémát jelent az, hogy kevés a duális képzésbe bekapcsolódó vállalkozás, a szakképzés és a felsőoktatás között nem alakult ki valódi és érdemi kapcsolat, a szakmai tárgyat oktatók technikai felkészültsége pedig – a továbbképzési rendszer elégtelensége miatt – hiányos, amin a 2013. utáni centralizáció sem tudott segíteni. A szakképzésben továbbra sem épülnek egymásra a közismereti és a szakmai tárgyak, és ebben az elmúlt években sem történt előrelépés, hiszen a döntéshozóknak elsősorban a tanulói igények megváltoztatása, nem pedig a társadalmi igényekhez való alkalmazkodás a célja. Mivel mind a mai napig nincsen komoly elmozdulás a plurális szakképzés felé, így a szakképzés népszerűségét a tények helyett csupán a politikai vágyak támasztják alá. Ezért olyan szakképzési koncepcióra van szükség, ami az alapkészségek megerősítése mellett képes felszámolni a hátrányos helyzetű tanulók szegregációját, és az okos gazdaság keretein belül is érvényesülni tudó szakemberek képzésével elősegíti a társadalmi mobilitást.
- Megteremtjük a képzési irányok közötti rugalmas átjárás lehetőségét, ennek érdekében pedig biztosítani fogjuk a szakmai vizsga után az érettségi és a technikus végzettség együttes megszerzésének lehetőségét, nappali rendszerben is.
- Az átjárhatóság követelményeként biztosítjuk a gimnáziumi érettségivel egyenértékű érettségivel való kilépést azok számára, akik pályát kívánnak váltani.
- A szakképzésen belül növelni fogjuk a közismereti tárgyak arányát; rugalmas megoldásokkal (orientációs évfolyam, érettségiszerzés lehetősége, közismeret növelése) négyévessé tesszük a szakképző iskolai képzést, kivételes lehetőségként hagyva meg a hároméves képzést.
- Biztosítjuk a tanulók képzési formák és ágazatok, továbbtanulási irányok közötti váltását reálisan lehetővé tevő segítő szolgáltatásokat (karrier-tanácsadás, különbözetire felkészítés, második idegen nyelv tanulásának lehetősége, ötödik érettségi tárgyra felkészítés).
- A szakgimnáziumok és a szakiskolák, illetve technikumok hátrányos megkülönböztetésének felszámolása érdekében egységes finanszírozási és ösztöndíjrendszert dolgozunk ki.
- Átlátható és egységes finanszírozási formát vezetünk be a szakképzésben is.
- Kiépítjük az Európai Képesítési Keretrendszerbe illeszkedő, moduláris és kompetenciaalapú Országos Képzési Jegyzék rendszerét.
- A projektalapú finanszírozási formák megtartása mellett nem csökkenteni, hanem növelni fogjuk a szakképzés támogatására fordított költségvetési forrásokat.
- A vállalkozásokat és a felsőoktatási intézményeket érdekeltté fogjuk tenni a szakképzésben tanuló diákok fogadásában, képzésében; olyan képzőközpontokat hozunk létre, melyek erősítik az iskolák és a vállalkozások, valamint a felsőoktatás közötti együttműködést.
- Olyan tantervi csomagokat vezetünk be, amelyek a szakképzés első két évében a tanulók körében eredményesen járulnak hozzá a hátrányok kiegyenlítéséhez és a készségfejlesztéshez.
- A lemorzsolódás által veszélyeztetett tanulók számára bevezetjük az ún. mentortanári rendszert.
- Visszaállítjuk a szakképzésben tanítók pedagógusstátuszát.
- A szakmai tárgyat oktatók továbbképzéséhez továbbképzési támogatást biztosítunk; ösztönözni fogjuk az Erasmus+ program keretében megvalósuló külföldi képzés szakmai gyakorlatot, a szakmai látogatást, a mobilitási megállapodások megkötését, az intézmények külföldi kapcsolatrendszerének megerősítését.
III. FELSŐOKTATÁS – Autonómia és átláthatóság
III.1 Esélyteremtés a felsőoktatásban
Az Orbán-kormányok elmúlt 13 évében folyamatosan csökkent a felsőoktatásba beiratkozók, ezzel párhuzamosan pedig a diplomaszerzők aránya. A csökkenés elsősorban a hátrányos helyzetű tanulókat érintette, akiknek száma pár év alatt 1%-ra esett vissza a felsőoktatáson belül az önköltséges képzési helyek arányának növekedése, a keretszámok csökkentése, a szociális támogatások visszanyesése, valamint a nem helyben lakó hallgatók számára a többletköltségek drasztikus növekedése miatt. Jelenleg a kormány pillanatnyi érdekei és döntései határozzák meg, ki, mit és mennyiért tanulhat. Ezért olyan oktatáspolitikát fogunk folytatni, ami mindenki számára elérhetővé teszi a magas színvonalú, európai felsőoktatást.
- Olyan támogatási és ösztöndíjrendszert dolgozunk ki, amely anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek megadja a felsőoktatásban való továbbtanulás lehetőségét. A hátrányos helyzetű hallgatók létszámának csökkenését meg szeretnénk állítani, azt vissza akarjuk fordítani.
- Minden hallgató számára biztosítjuk az államilag finanszírozott ingyenes alapképzést.
- Olyan felzárkóztatási és mentorrendszert hozunk létre, amely csökkenti a hátrányos helyzetű felsőoktatási hallgatók idő előtti lemorzsolódását.
- Bővítjük a hallgatói szolgáltatásokat, valamint lehetővé fogjuk tenni az átjárhatóságot az alapképzés és a felsőfokú szakképzés között.
- A „röghöz kötés” intézménye elfogadhatatlan, ezért azonnal el fogjuk törölni a hallgatói szerződések rendszerét, a megkötött szerződéseket pedig semmisnek nyilvánítjuk.
III.2 Visszaszerzett autonómia és átlátható finanszírozás
Miközben a kormány 2010 óta folyamatosan hangsúlyozza a felsőoktatás megfelelését a munkaerőpiacnak, és miközben valóban nő a munkaerőpiaci kereslet a diplomások iránt, addig ezek száma folyamatosan csökken. A helyzetet tovább súlyosbította a felsőoktatási autonómia jelentős szűkítése először a köztes testületek rendszerének átalakításával, majd az ún. vagyonkezelői alapítványok létrehozásával, amivel az állam kivonta az egyetemeket a közfelügyelet alól. Fontos megjegyezni, hogy a struktúraváltással az érintett egyetemeken dolgozó tanárok és kutatók is kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen elveszítették közalkalmazotti státuszukat, ha pedig nem vállalták az új jogállás szerinti foglalkoztatást, akkor sem felmentési idő, sem végkielégítés nem járt nekik.
Az egyetemek finanszírozási rendszere átláthatatlan és kiszámíthatatlan. A felsőoktatásban – az oktatás más szintjeihez hasonlóan – továbbra sem valósult meg a hallgatóközpontú, a tudásátadásra koncentráló szemléletmódot felváltó készségfejlesztő oktatás. A hallgatói és oktatói lehetőségek drasztikus beszűkülését, valamint a magyar felsőoktatás kontinentális elszigetelődését erősítette a közalapítványok által felügyelt egyetemek kizárásának lehetősége az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ és Horizon Europe programokból. Ezért a felsőoktatás autonómiájának visszaállítása mellett olyan finanszírozási rendszert fogunk kialakítani, amely nem sérti az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság elvét.
- A felsőoktatási intézményeket és velük együtt az egyetemi vagyont újra közfelügyelet alá vonjuk.
- A központilag meghatározott keretszámok helyett megteremtjük annak a feltételét, hogy a hallgató dönthesse el, hogy melyik intézménybe akar beiratkozni. Rugalmassá tesszük az intézményen belüli és az egyes intézmények közötti átjárhatóságot.
- Jelentősen növelni fogjuk a felsőoktatás költségvetési finanszírozását, megemeljük a képzési normatívákat, növeljük a pályázati úton megszerezhető tudományos, kutatási támogatások arányát.
- Az Európai Unió célkitűzésével összhangban törekedni fogunk arra, hogy 2030-ra elérjük, hogy a 25 és 34 év közötti magyar társadalom legalább 45 százaléka rendelkezzen valamilyen felsőfokú diplomával.
- Megszüntetünk minden olyan okot, ami a magyar felsőoktatás szereplőit kizárhatja a nemzetközi hallgatói és oktatói-kutatói programokból.
- Ösztönözzük a magyar felsőoktatás bekapcsolását az uniós tagság biztosította európai hallgatói és oktatói-kutatói programokba; az államnak kiegészítő támogatásokkal kell szorgalmaznia a hallgatókat és az oktatókat az Erasmus+, valamint a Horizon Europe programokban való részvételre.
- Fejleszteni fogjuk az egyetemi és főiskolai nyelvi laborokat, és külső partnerek bevonásával lehetővé tesszük az intézményen belüli nyelvvizsga megszerzésének lehetőségét.
- Megszüntetjük a kancellári rendszert.
- Véget vetünk az egyházi felsőoktatási intézmények és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kivételezett helyzetének.
- Visszaadjuk az egyetemek és főiskolák gazdasági önállóságát.
- Olyan helyzetet teremtünk, hogy az oktatási folyamat tartalmáról az egyetem szenátusa autonóm módon dönthessen.
- A Lex CEU-t el fogjuk törölni, és a magyar normákból kiindulva egységesen szabályozzuk a Magyarországon működő külföldi egyetemeket.
IV. FELNŐTTKORI TANULÁS – Esély mindenkinek
Mi, szociáldemokraták abban hiszünk, hogy mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az előrelépésre, a fejlődésre. Ezért az „élethosszig tartó tanulás” célkitűzését újra tartalommal kell megtölteni. A felnőttképzésnek egyaránt szerepet kell játszania az oktatási hiányok pótlásában, a társadalmi mobilitás feltételeinek megteremtésében, a szaktudás fejlesztésében és korszerűsítésében, s az élet minőségének javításában.
- A tankötelezettségi korhatár 18 évre való visszaemelésével egyidőben, nagy létszámú képzési programokat indítunk az általános iskolát be nem fejező, illetve a szakképzettséget vagy érettségit nem szerzett fiatal felnőttek számára.
- A korszerű módszerek, lehetőségek felhasználásával (távoktatás, közösségi tanulás) a hátrányos helyzetű, leszakadó régiókban élő fiatalok és felnőttek számára is megteremtjük a nyelvoktatásban való részvétel lehetőségét. A digitális analfabetizmus felszámolása érdekében közösségi informatikai lehetőségeket és képzést biztosítunk minden településen és korosztályban.
- Rugalmas, moduláris képzési jegyzékkel és követelményekkel segítjük elő azt, hogy hatékonyan kapcsolódjon össze az alapszakmák iskolai rendszerű képzése a felnőttképzésben megvalósuló gyors, piacorientált át- és továbbképzésekkel.
- Ösztönözzük a közművelődési rendszer és a civil szervezetek keretében zajló kulturális és általános célú felnőttképzési tevékenység, köztük az idős emberek közösségi tanulásának elismerését és finanszírozását.
- Kiállunk az átlátható, szektorsemleges finanszírozási rendszer létrehozása mellett, amely lehetőséget jelent az állami, a piaci alapon működő és a nonprofit közösségi intézményeknek a felnőttképzésben való részvételre.
- Képzésiszámla-rendszer kiépítésével támogatjuk az állami, európai uniós és vállalati képzési támogatások átlátható eljuttatását az azt igénybe vevőkhöz.
