Keresés
Logo

Az Árnyékkormány programja

A szociáldemokrata Árnyékkormány oktatási programja

 Milyen iskolarendszert akarnak a szociáldemokraták? Olyat, ami esélyteremtő, és mindenki számára elérhető, korszerű tudást biztosít. Olyat, ami a jövőre fókuszáló képességeket fejleszti, amely segít kibontakoztatni a diákok sokoldalú tehetségét, amely megalapozza a sikeres munkavégzéshez szükséges kompetenciákat, és támogatja a személyiség fejlődését, a kreativitást,  megteremti az életfogytig tartó tanulás feltételeit. Olyat, ami a modern technológiák felhasználására, a szociális képességek elsajátítására nevel. Olyan iskolarendszert, amely minimalizálja az egymástól jelentősen eltérő családi hátterek hatását, az iskola nem a társadalmi hátrányokat növelő, hanem az azokat csökkentő intézmény. Olyat, ahol tanár, szülő és diák egyaránt jól érzi magát, és partnerek a pedagógiai folyamatban.

Meggyőződésünk, hogy a jövő iskolája gyerek- és diákközpontú, a közoktatás fenntartása és az oktatás biztosítása pedig állami és önkormányzati feladat. Ezzel szemben nap mint nap azzal szembesülünk, hogy az iskolától kapott tudásanyag szinte semmire nem használható és elavult, hogy a diákok képességeinek, a kommunikációs és együttműködési készségeinek fejlesztése, valamint a kritikus gondolkodás elsajátítása helyett a jelenlegi oktatásirányítás még mindig a lexikális tudás elsajátítását tekinti az iskola legfontosabb feladatának. Az oktatás minősége meghatározza az ország jövőjét, vagyis a hosszú távra tervezett, versenyképes gazdaságnak, a fenntartható fejlődésnek, a foglalkoztatottság, az életszínvonal növelésének feltétele a korszerű, magas színvonalú tudást nyújtó oktatás. 

A magyar oktatás rendszerszintű és aktuális problémái 2023-ra mindenki előtt ismertek: jelenleg Magyarországon a pedagógusok anyagi elismerése és az elvégzett munka nincsenek arányban, a pedagógusok és a diákok túlterheltek, a tananyag elavult. A közoktatási intézmények többségének államosításával egyidőben a döntéshozatalt kivették az intézményvezetők, a tantestületek, a diákönkormányzatok és az iskolaszékek kezéből, a felsőoktatáson áterőltetett fenntartói „modellváltással” pedig súlyosan sérült az egyetemi autonómia. Az elmúlt 13 évben fokozatosan egyre nagyobbra nyílt a szelekciós és a szegregációs olló, az iskola mára a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésének egyik elsődleges terepévé vált. A legalapvetőbb probléma, hogy a jelenlegi politikai hatalom nem a társadalmunk jövőjét hosszú távon meghatározó stratégiai kérdésként, hanem a belügyminiszter hatáskörébe rendelt hatalompolitikai tényezőként kezeli az oktatást.

I. KÖZOKTATÁS – Egyenlő esélyek a bölcsődétől az érettségiig

 

I.1 Esélyteremtés 

Pedagógiai-pszichológiai tény, hogy a kisgyermekkor évei alapvetően meghatározzák a gyermek későbbi iskolai beilleszkedési és tanulási lehetőségeit. Ugyanakkor tény az is, hogy a gyermek fejlődése, valamint a szülők szociális körülményei, lakáshelyzete és mindenekelőtt az édesanya munkavállalási lehetőségei között szintén szoros összefüggés van. A jelenlegi rendszer ennek ellenére sem támogatja eléggé a szülők bevonását és a szülői partnerséget, a későbbi rossz iskolai teljesítményhez vezető korai okok feltárását, és nem segít annak megoldásában sem, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb különbség a közoktatási intézmények között abban van, hogy milyen hátterű családok gyerekei járnak oda. Ehhez járul hozzá a védőnői és családsegítői szolgálat elégtelensége, sok helyen a területi lefedettség, valamint a szakemberekkel való kooperáció hiánya. Hazánkban a gyerekek jelentős része olyan hátrányokkal érkezik meg az iskolai szintű oktatásba, amit az azt nemhogy csökkentő, de növelő iskolarendszer csak tovább súlyosbít. A tankötelezettség korhatárának leszállítása, a gettóiskolák számának elszaporodása, a sem középfokú végzettséggel nem rendelkező, sem bármiféle képzésben részt nem vevő korai iskolaelhagyók magas aránya miatt a szelekciós olló mára már radikálisan szétnyílt. Ezért az egyik legfontosabb feladatunk ma a közoktatásban meglévő társadalmi és kulturális hátrányok csökkentése, kialakulásuk és újratermelődésük megelőzése. 

I.2 Gyermekközpontú oktatás, használható tudás 

Az elmúlt 13 évben a kormány nemcsak az iskolák fenntartását és finanszírozását, de a tananyagot, a kimeneti követelményeket és az érettségit is megváltoztatta, valamint uniformizálta a tankönyveket és beszűkítette a tankönyvpiacot, miközben az egyetlen kerettanterv, a kötelezően alkalmazandó tankönyv és a helyi tantervben minimálisra korlátozott tanári szabadság uniformizálta az oktatást. A mai gyerekeknek azzal kell szembesülniük, hogy az iskolában megszerezhető tudás az intézmények falain kívül nem, vagy csak alig használható, és hogy az iskola nem tekinti feladatának a diákok együttműködési és kommunikációs készségeinek, a kritikus gondolkodás képességének fejlesztését. Nem, vagy csak alig jelennek meg a tananyagban olyan, a jövőre koncentráló kompetenciák, mint társadalmi és környezeti felelősség, digitális készségek, problémamegoldás. Emellett a tanulók eredményei nemzetközi összevetésben évről évre egyre inkább romló tendenciát mutatnak. Feladatunk ezért, hogy a diákok túlterhelésének csökkentésével párhuzamosan a jövőre fókuszáló – együttmüködő problémamegoldás, kritikus gondolkodás, társadalmi felelősségvállalás – és digitális képességeket fejlesszük. 

 

 

 

I.3 Megbecsült pedagógustársadalom

Az elmúlt évek tiltakozásai mindenki számára világosság tették a magyar pedagógustársadalmat sújtó generális problémákat. A mesterségesen alacsonyan tartott pedagógusbérek és a pedagógusok túlterhelése mellett óriási problémát jelent a főállású pedagógusok számának csökkenése. A pedagógus szakszervezetek által készített tanulmányokban a szakemberek rendre arra hívják fel a figyelmet, hogy a főállású pedagógusok számának ingadozása és a nem megfelelő bérrendezés, valamint a bérek értékvesztése között szoros összefüggés van.  A magyar közoktatás egyik legégetőbb (és egyre súlyosbodó) problémája a pedagógus- és a nevelő-oktató munkát segítő szakemberhiány. Az igazi ok a pedagóguspálya anyagi, erkölcsi presztízsének lenullázása, az elviselhetetlen túlterhelés, az alkotó-értelmiségi létforma ellehetetlenítése. Az érdemi sztrájkjog és a pedagógusok közalkalmazotti státuszának elvétele, az aránytalanul nagy munkaterhet jelentő és a tanárokat kiszolgáltatottá tevő óraszámnövekedés, valamint a bürokratikus feladatok egyre nagyobb száma tovább csökkentették a pedagóguspálya vonzerejét, és növelték a kontraszelekciót. Nincs eredményes, hatékony és demokratikus iskolarendszer a pedagógusok jogainak tiszteletben tartása nélkül. Olyan oktatáspolitikában hiszünk, ami a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültségére, szakmai autonómiájára, nevelői és oktatási szabadságára és kreativitására épít – és meg is teremti ezek feltételét.

 

 

I.4 Szektorsemleges finanszírozás, kiszámítható iskolafenntartás 

Meggyőződésünk, hogy az oktatás irányítása és finanszírozása akkor szolgálja a társadalom érdekét, ha a döntések az óvodákhoz és az iskolákhoz közel, a helyi közösségek bevonásával, szakmai szempontok alapján, kiszámítható pénzügyi feltételek mellett születnek meg. A jelenlegi kormányzat ugyanakkor nemcsak az önkormányzati bölcsőderendszert tehermentesítő családi bölcsődék működését lehetetleníti el a differenciált finanszírozás rendszerével, de az iskolák államosításával, az iskolafenntartás központosításával olyan esélyegyenlőtlenségeket teremtett az iskolarendszeren belül, ami rövid távon is a szelekció és a szegregáció növekedéséhez vezetett. A centralizált iskolairányítás mára oda vezetett, hogy az intézményi autonómia elvesztése mellett az iskolák napi szintű finanszírozási gondokkal küzdenek. Ezért az iskolafenntartás és a finanszírozás kapcsán nem a részletes szabályozás, hanem a keretek és a finanszírozás biztosítása kell, hogy legyen az elsődleges  feladatunk.

 

 

 

II. SZAKKÉPZÉS – Inasok helyett sokoldalúan képzett szakembereket!

 

A 2010-es kormányváltás óta a hazai szakképzés négy koncepcióváltáson esett át, fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ezek – többek között a kifutási idő rövidsége miatt – nem érintették azokat a rendszerszintű problémákat, amikkel a magyar szakképzésnek kell szembenéznie 2023-ban. Továbbra sem modernizált a szakképzési infrastruktúra, továbbra is magas a lemorzsolódási arány, továbbra is alacsony a közismereti oktatás aránya, és a rendszer továbbra sem támogatja a képzési irányok közötti rugalmas eljárást, sőt, szinte ellehetetleníti azt. A jobboldali kormányok által bevezetett szakképzési koncepcióknak ugyanakkor egy közös pontja volt: az, hogy mindegyik gazdasági, és nem oktatási és társadalmi szempontok alapján íródott.

További problémát jelent az, hogy kevés a duális képzésbe bekapcsolódó vállalkozás, a szakképzés és a felsőoktatás között nem alakult ki valódi és érdemi kapcsolat, a szakmai tárgyat oktatók technikai felkészültsége pedig – a továbbképzési rendszer elégtelensége miatt – hiányos, amin a 2013. utáni centralizáció sem tudott segíteni. A szakképzésben továbbra sem épülnek egymásra a közismereti és a szakmai tárgyak, és ebben az elmúlt években sem történt előrelépés, hiszen a döntéshozóknak elsősorban a tanulói igények megváltoztatása, nem pedig a társadalmi igényekhez való alkalmazkodás a célja. Mivel mind a mai napig nincsen komoly elmozdulás a plurális szakképzés felé, így a szakképzés népszerűségét a tények helyett csupán a politikai vágyak támasztják alá. Ezért olyan szakképzési koncepcióra van szükség, ami az alapkészségek megerősítése mellett képes felszámolni a hátrányos helyzetű tanulók szegregációját, és az okos gazdaság keretein belül is érvényesülni tudó szakemberek képzésével elősegíti a társadalmi mobilitást.

III. FELSŐOKTATÁS – Autonómia és átláthatóság

 

 

III.1 Esélyteremtés a felsőoktatásban

Az Orbán-kormányok elmúlt 13 évében folyamatosan csökkent a felsőoktatásba beiratkozók, ezzel párhuzamosan pedig a diplomaszerzők aránya. A csökkenés elsősorban a hátrányos helyzetű tanulókat érintette, akiknek száma pár év alatt 1%-ra esett vissza a felsőoktatáson belül az önköltséges képzési helyek arányának növekedése, a keretszámok csökkentése, a szociális támogatások visszanyesése, valamint a nem helyben lakó hallgatók számára a többletköltségek drasztikus növekedése miatt. Jelenleg a kormány pillanatnyi érdekei és döntései határozzák meg, ki, mit és mennyiért tanulhat. Ezért olyan oktatáspolitikát fogunk folytatni, ami mindenki számára elérhetővé teszi a magas színvonalú, európai felsőoktatást.

III.2 Visszaszerzett autonómia és átlátható finanszírozás

Miközben a kormány 2010 óta folyamatosan hangsúlyozza a felsőoktatás megfelelését a munkaerőpiacnak, és miközben valóban nő a munkaerőpiaci kereslet a diplomások iránt, addig ezek száma folyamatosan csökken. A helyzetet tovább súlyosbította a felsőoktatási autonómia jelentős szűkítése először a köztes testületek rendszerének átalakításával, majd az ún. vagyonkezelői alapítványok létrehozásával, amivel az állam kivonta az egyetemeket a közfelügyelet alól. Fontos megjegyezni, hogy a struktúraváltással az érintett egyetemeken dolgozó tanárok és kutatók is kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen elveszítették közalkalmazotti státuszukat, ha pedig nem vállalták az új jogállás szerinti foglalkoztatást, akkor sem felmentési idő, sem végkielégítés nem járt nekik. 

Az egyetemek finanszírozási rendszere átláthatatlan és kiszámíthatatlan. A felsőoktatásban – az oktatás más szintjeihez hasonlóan – továbbra sem valósult meg a hallgatóközpontú, a tudásátadásra koncentráló szemléletmódot felváltó készségfejlesztő oktatás. A hallgatói és oktatói lehetőségek drasztikus beszűkülését, valamint a magyar felsőoktatás kontinentális elszigetelődését erősítette a közalapítványok által felügyelt egyetemek kizárásának lehetősége az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ és Horizon Europe programokból. Ezért a felsőoktatás autonómiájának visszaállítása mellett olyan finanszírozási rendszert fogunk kialakítani, amely nem sérti az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság elvét.

 

IV. FELNŐTTKORI TANULÁS – Esély mindenkinek

 

Mi, szociáldemokraták abban hiszünk, hogy mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az előrelépésre, a fejlődésre. Ezért az „élethosszig tartó tanulás” célkitűzését újra tartalommal kell megtölteni. A felnőttképzésnek egyaránt szerepet kell játszania az oktatási hiányok pótlásában, a társadalmi mobilitás feltételeinek megteremtésében, a szaktudás fejlesztésében és korszerűsítésében, s az élet minőségének javításában. 

Vissza a többi programponthoz

DOLGOZZ DOBREV KLÁRA CSAPATÁBAN A SZOCIÁLDEMOKRATÁK PROGRAMJÁN!

Feliratkozás az Árnyékkormány hírlevelére