Hírek

Szociáldemokráciát! - ötlött a szemembe a firka egy pesti bevásárlóközpont lépcsőházának falán, más, kevésbé kifinomult köz- és magánéleti közlések között. Sajátos emlékeztető ez arra, hogy a szociáldemokrácia eszméje sokak számára vonzó alternatíva lehet, és ezt a mostani gazdasági, szociális és környezeti válság még fontosabbá teszi.

A szociáldemokrácia elismertsége nem meglepetés és nem is indokolatlan. A XX. században a szociáldemokrata mozgalom jelentős mértékben formálta Európa történelmét, és olyan vívmányokban volt döntő (bár nem kizárólagos) szerepe, mint az általános választójog, a jóléti állam kiépítése, a mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás, egészségügyi ellátás és nyugdíj, ingyenes oktatás, családi pótlék, a munkásokat védő törvények, a munkanélküli segély vagy éppen a fizetett szabadság. A szociáldemokrácia olyan magas életminőségű, gondoskodó társadalmakat hozott létre, mint a skandináv országoké, vagy - közelebb - a “vörös Bécsé”, és jelentősen befolyásolta Nyugat-Európa minden országában a jóléti társadalmak létrejöttét.

A jelenlegi helyzetben érdemes átgondolni, hogy mik azok a tanulságok, amelyek a szociáldemokrácia múltjából egy új, progresszív középbal politika számára ma is érvényesek, és hol kell továbblépni a tradíciótól. Számunkra, a Demokratikus Koalíció számára ez most különösen aktuális, amikor formálisan is az európai szociáldemokrata pártcsalád tagja lettünk, és a Dobrev Klára vezette árnyékkormány megkezdte egy új, jobb Magyarország víziójának kidolgozását.

Mi az, amit mindenképpen folytatnunk kell a szociáldemokrácia hagyományaiból?

Először is, a szociáldemokrácia több, mint szociális mozgalom. Az elesettek támogatása, a szociális feszültségek enyhítése része, de messze nem az egésze a szociáldemokrata politikának. Sőt, gyakran éppen az ellenfelei voltak azok, akik szociális intézkedésekkel próbálták kifogni a szelet a szociáldemokrácia vitorlájából. Ilyen volt például a bismarcki segélyezési és munkásbiztosítási politika, vagy akár a Horthy-korszak egyes intézkedései, a társadalmi fájdalmakat enyhítő “olajcseppek”.

A szociáldemokrácia ambíciója azonban ennél több és erősebb: a társadalom alapvető átalakítására törekszik átfogó reformokkal. Ennek eredménye lett egy olyan osztálykompromisszum, amely nemcsak javította a munkásosztály szociális helyzetét, munkahelyi védelmét, de kulturális és politika értelemben is egyenrangú társadalmi tényezővé tette, megnyitotta számára a polgárosodás útját.

Másodszor, a szociáldemokrácia nem elsősorban egyéni utakat, hanem közösségi megoldásokat keresett. Állami, önkormányzati vagy államilag szabályozott önszervező intézményeket alakított ki, amelyek mindenki számára hozzáférhető, jó minőségű közszolgáltatásokat nyújtottak például az egészségügyben, az oktatásban, a szociális ellátásokban, a közösségi közlekedésben vagy éppen a bérlakáspiacon, és ezeket - a főleg jómódúaktól beszedett - adókkal finanszírozta. A szociáldemokrácia tehát egy erős államot épít, amely jó minőségű szolgáltatásokat nyújt minden egyes polgára számára.

Harmadszor, a szociáldemokrácia számára világos, hogy a munkásság, a dolgozók helyzetének javítását elérni, tágabban: egy igazságosabb társadalmat teremteni csak a demokrácia kiterjesztésével lehet. Ugyanakkor azzal is, hogy a demokrácia nem fenntartható, ha nem támasztja alá a mindenki számára elérhető jólét. Ezért a szociáldemokrata gondolkodásban a szocális igazságosság és a demokrácia ügye egymástól nem elválasztható, és különösen nem egymással szembeállítható.

Ugyanakkor az új évszázadra sok minden megváltozott. Az új középbalnak az új kihívásokra új válaszokat is kell adnia.

Először is a klasszikus szociáldemokrácia elsősorban az adott állam kereti között nemzeti intézményeket hozott létre. A mostani összekapcsolódott világban azonban a kis és közepes méretű európai országok kiszolgáltatottak. A világméretű gazdasági kihívásokkal, a biztonsági kockázatokkal, a klíma- és energiaválsággal, a migráció problémáival Európa csak egységesen tud szembeszállni. Az új középbal ezért elszántan Európa-párti. Ez nem valamilyen önfeladó internacionalizmus, hanem éppen ellenkezőleg, a nemzeti érdekek közös és erős képviselete. De itt sem adjuk fel értékeinket, azt akarjuk, hogy az Európai Unió a mainál demokratikusabb, zöldebb és szociálisan igazságosabb szervezet legyen.

Másodszor, a környezet, a fenntarthatóság problémái az utolsó évtizedekben radikálisan rajzolták át a politikai gondolkodás körvonalait. A klímaválság, a sokféle környezetszennyezés, a természeti környezet és a kultúrtájak pusztulása, a túlépítés és túlfogyasztás ma jobban veszélyezteti a jövőnket, az emberi civilizációt, mint bármikor korábban. A cselekvés igénye azonnali, nincs idő tovább várni a karbonsemlegességre, a zöld gazdasági átállásra, a fenntartható társadalom megteremtésére. Éppen ezért az új középbal politikája nem lehet csak demokrata és szociális, zöldnek is kell lennie.

Harmadszor, mára társadalmunk széttagoltabb és mozaikszerűbb lett, mint száz évvel ezelőtt volt. A tőke és munka konfliktusa ma nem az egyetlen meghatározó társadalmi törésvonal.

A lakóhely minősége, a környezet állapota, a különböző kulturális kötődések, identitások ma legalább olyan fontos meghatározói az életünknek, mint a munkaerőpiacon elfoglalt helyzet. Erre a sokszínűségre egy sokszínű, a különböző csoportok értékeit és problémáit egységes képbe foglaló mozaikpolitika lehet a válasz. Az új középbal tehát széles koalíciót épít, amelyet a társadalmi igazságosság, egyenjogúság és egyenlő esélyek, a demokrácia, az önrendelkezés és a fenntarthatóság értékei tartanak össze.

A XX. század sokak szerint a szociáldemokrácia és a jóléti államok évszázada (is) volt Európában. Mi azt szeretnénk, hogy a XXI. század az új középbal és az általa teremtett élhető társadalom évszázada legyen. Éppen ezért az árnyékkormány programjának kereteit a szociáldemokrácia hagyományaira támaszkodó, de azokat megújító új középbal politika fogja meghatározni.