Hírek

Dr. Dávid Ferenc, Kordás László: Javaslat a foglalkoztatottak védelmében

A kibontakozó gazdasági válság következtében várhatóan munkavállalók tömegei fogják elveszíteni álláshelyüket. A negatív hatások tompítása és a munkavállalók biztonságérzetének fokozása érdekében a Dobrev Klára Árnyékkormányának (ÁK) két tagja (a bér-és munkaügyi árnyékminiszter és a gazdasági árnyékminiszter) foglalkoztatáspolitikai irányultságú előterjesztést készített, amelyet az ÁK 2022. október 24-i ülésén elfogadott és, amelynek lényegi elemei a következők:

• Az álláskeresési járadék időtartamát a jelenlegi 90 nap helyett 270 napra kell felemelni, és mértékét a jogosult átlagkeresetének 70%-ában, maximum a mindenkor hatályos bruttó minimálbér 120%-ában kell megállapítani.
• Munkavállalói rezsitámogatást kell bevezetni. Ennek keretében a munkáltató által teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére rezsi-támogatás címén legfeljebb havi 50 ezer forint értékű adó és járulékmentes juttatást kell biztosítani. Amennyiben a munkáltatónál otthoni munkavégzés elrendelésére kerül sor, annak az időtartamával arányosan emelni kell a támogatás alapösszegét. A rezsitámogatás rendszerét 2023. március 31-ig indokolt fenntartani.
• Az álláshelyek megőrzése céljából a munkáltatóknak 2023. március 31-ig normatív álláshely-védelmi támogatást kell nyújtani. A támogatás mértéke a munkaviszony megőrzése esetén az állásidőre járó munkabér összegének 70%-a, de legfeljebb a mindenkori bruttó minimálbér kétszerese lehet. A támogatás feltétele, hogy a munkáltatónak legalább a támogatás időtartamának megfelelő időre tovább-foglalkoztatási kötelezettséget kell vállalnia (5 hónapra, tehát 2023. augusztus 31-ig).
• Az ÁK elfogadta az előterjesztésben ismertetett foglalkoztatáspolitikai intézkedés-csomagot, és felkéri a DK-frakciót, hogy annak egyes pontjaira vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot nyújtson be a Parlamentnek.

Ismereteink szerint egyes nagyvállalkozások munkavállalóik számára rezsitámogatás címen, béren kívüli juttatást vezettek be. Ebben az önzetlen jó szándék mellett vélhetően az a megfontolás is vezérelte őket, hogy dolgozóik biztonsága, kedvezőbb közérzete és megtartása megéri nekik ezt az áldozatot. Az energiaárak drasztikus emelkedése időszakában racionális módon is lehetne ösztönözni az ilyen munkáltatói magatartást. Például lehetőséget adni a munkáltatóknak, hogy ilyen támogatást bizonyos összeghatárig – javaslatunk szerint legfeljebb 50 ezer forint hónap mértékig - adó- és járulékmentesen nyújthassanak dolgozóiknak. Mint látjuk, egyes munkáltatók ezt még úgy is érdekükben állónak tarthatják, ha közterheket kell fizetniük utána, hát még köztehermentesen. Az állami költségvetés nem veszít vele, hiszen, ha a közterhek miatt a vállalat ezt nem fizetné ki a dolgozóknak, akkor a közterhek amúgy sem folynának be, a munkavállalónak viszont óriási könnyebbséget jelenthetne. Úgy járna tehát jól munkáltató és munkavállaló egyaránt, hogy az állami költségvetésben ez nem okozna bevételkiesést.