Dr. Dávid Ferenc: „Szegény” Norvégia
Behúzta a kéziféket a norvég gazdaság, a második negyedévben stagnált a norvég gazdaság. A norvég gazdaság teljesen megtorpant 2023 második negyedévében, miután az előző három hónapos időszakban 0,3 százalékkal bővült, elmaradva az előrejelzésektől. A második negyedévben a norvég GDP stagnált, szemben a 0,1 százalékos növekedésről szóló piaci várakozásokkal. A „szárazföldi GDP”, amely nem tartalmazza a nagyrészt kőolajalapú offshore szektort, szintén stagnált, elmaradt a 0,1 százalékos piaci előrejelzéstől, az első negyedévi 0,3 százalékos felfelé korrigált bővülés után. [A]z infláció is tovább enyhült, és júliusra már 5,4 százalékra csökkent az előző havi 6,4 százalékról – adta hírül a kormányközeli Világgazdaság (vg.hu).
Nehéz most megszólalni, hiszen a „koldusszegény” skandináv ország abszolút bekrepált: az idei I. negyedévben még 0,3 százalékos volt a növekedés, a II. negyedévben „0” százalékos gazdasági teljesítményt regisztráltak. (Magyarországon a bruttó hazai termék volumene 2023. I. negyedévében 0,9%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva, 2023 II. negyedévében pedig a 2,3%-kal zsugorodott az előző év azonos időszakához hasonlítva. Az is látható, hogy arrafelé, a messzi északon még „tombol” az infláció (5,4 %), kishazánkban viszont letörtük és meggyomroztuk azt, így aztán letérdelt a gonosz, és 17.5 százalékosra csökkent. Ami ugye – testvérek között is – a norvég pénzromlás ütemének a háromszorosa.
Köztudott, hogy Magyarország nem csak Svédországgal, hanem Norvégiával is összetűzésbe került. Izland, Liechtenstein és Norvégia két pénzügyi alapon – az EGT és a Norvég Alapon – keresztül támogatja az EU felzárkózásra szoruló országait annak fejében, hogy hozzáfér a közösség egységes piacához. Az egyik kedvezményezett Magyarország, amely a 2020-ban lezárult hétéves költségvetési időszakban a két eszközből 77 milliárd forintot (akkori árfolyamon 214,7 millió eurót) kapott volna. A Budapest és Oslo között kirobbant konfliktus miatt végül egy eurócent sem érkezett. A vita 2014-ig nyúlik vissza, amikor a magyar kormány az ellenőrzése alá akarta vonni a Norvég Alap civil szervezetekre jutó forrásainak – mintegy 4 milliárd forintnak – az elosztását. Norvégia erre felfüggesztette a két alapból járó összes támogatást. Mivel a tárgyalásokon nem sikerült olyan alapkezelőt találni, amely mindkét félnek megfelelt volna, Magyarország inkább veszni hagyta a hét évre szóló teljes 77 milliárdot. Sok baj van ezekkel a halvérű skandinávokkal: a svédek nem beszélnek tisztelettel a magyarokról, a norvégok meg nem adják oda feltétel nélkül a lóvét.
Magyarország a svájci IMD versenyképességi rangsora szerint 63 ország közül 2022-ben a 39. helyet foglalta el, a henyélő norvégok viszont benn voltak/vannak a top tízben az előkelő 9. helyezésükkel. (A legversenyképesebb gazdaság az IMD rangsora szerint Dánia, őket követi Svájc, Szingapúr, Svédország, Hongkong és Hollandia ebben a sorrendben.) Erős és versenyképes a norvég gazdaság, ezt az is igazolja, hogy az 5,4 milliós ország háromszor annyi bruttó hazai terméket (GDP) állít elő, mint kishazánk.
A norvég gazdaság pillanatnyilag stagnál, fent olvashattuk: arrafelé bizony behúzták a kéziféket. Nálunk a nagy gázadás mellett is zuhan az ország teljesítménye, valamennyi gazdasági mutatónk (GDP, reálkereset, ipari kibocsátás, fogyasztás stb.) negatív előjelű, és mindez vágtató inflációval párosul. Úgy tűnik, hogy az ország kormányánál ülő pilóták, nem tudják, hogy mikor kell gázt adni, és mikor kell fékezni. Az összehangolatlan és kapkodó „pedálnyomogatás” csak balesettel végződhet. No, nem Norvégiában…..
