Dr. Dávid Ferenc: Orbáni tévút
A napi fogyasztási cikkek, vagy más néven FMCG (Fast Moving Consumer Goods) ágazat a legjobban jövedelmező szektorok egyike. Ebbe a csoportba tartoznak a különböző, napi szükségleteket kielégítő termékek, mint például az élelmiszerek, testápolási szerek, valamint a tisztítószerek. Az alábbi rangsor a a 2022. évi bruttó forgalmak alapján készült, ami persze messze van a nettó árbevételtől. Kizárólag azt mutatja meg, hogy a vásárlók mennyi pénzt hagytak a pénztáraknál. A hazai FMCG top10 következik:
A felsorolt cégcsoportok együttesen 6.447 milliárd forint bruttó forgalmat realizáltak 2022-ben. A három magyar lánc együttesen 1.842 milliárd forintot ért el, ami 28,5 százalékos (1.842/6.447) részarányt jelent a top10 vonatkozásában. (A teljes magyar bolti kiskereskedelmi forgalom meghaladja a 17 ezer milliárd forintot)
És akkor most rátérek a kormányfő idevonatkozó, 2023. július 28-i mondataira:
„Van azonban egy jelenség, ami nem engedi meg, hogy hátra dőljünk, itt élesnek kell lennünk. Mert miközben az egész ország az infláció ellen harcol, különösen az élelmiszerár-emelkedések ellen, sajnos vannak, akik nem veszik ki a részüket ebből a küzdelemből, sőt kihasználják ezt a helyzetet, amit én fölháborítónak találok. A nagy élelmiszerláncok, vagy mondjuk úgy, hogy a multik azok árspekulánsként viselkednek.” (portfolio)
Az általam hozott számsorok azt mutatják, hogy az élelmiszer-kiskereskedelemben vitathatatlanul a multinacionális cégek uralják a piacot, de nem kizárólagos szereplők, hiszen az említett 28,2 százalék az már érdemi részesedés. A Kormány – a Gazdasági Versenyhivatalon keresztül – árfigyelő rendszert (arfigyelo.gvh.hu) működtet, de a hivatkozott honlap a három magyar lánc árai vonatkozásában nem ad eligazítást. Az árérzékeny és öntudatos honi vásárlóknak az mutatna hiteles képet, ha azt is megtudhatnák, hogy milyen irányú és mekkora a differencia a külföldi tulajdonban lévő és a magyarok által üzemeltetett kereskedelmi láncok árai között. Az árfigyelő szisztéma tehát féloldalas, hiszen nem láttatja a jelentős magyar piaci szereplők (Coop, REÁL, CBA) ármagatartását, így aztán a vevőtájékoztatás nem tükrözi a teljes valóságot. Orbán Viktor kihasználta ezt a kontrollálatlan helyzetet, és ahelyett, hogy felhívta volna a figyelmet az árfigyelő rendszer hiányosságaira, azon nyomban „lespekulánsozta” a multinacionális kereskedelmi cégeket, amely vállalkozások ettől a kijelentéstől biztosan nem fognak összeroppanni. Attól sem, hogy a miniszterelnök így folytatta:
„Az árspekuláns multik összejátszanak a brüsszeli bürokratákkal. Kiszabtunk azért már 3 milliárd forintnyi bírságot, mert nem engedünk semmilyen kartellezést meg mesterséges áremelkedést, és a hivatalaink - Versenyhivatal, Fogyasztóvédelem - oda-oda csap.” (portfolio)
Ehhez két megjegyzésem van: 1.) jó lenne, ha a magyar Kormány is „összejátszana” a brüsszeli bürokratákkal, mert akkor már régen itt lennének a nagyon hiányzó EU-s források; 2.) Lehet csapkodni és folyamatosan vegzálni (különadó, büntetések, készlettartási kötelezettség, kötelező akcióztatás stb.) az itt lévő külföldi tulajdonban lévő cégeket, de akkor számolni kell azzal is, hogy a Magyarországon működő „nagypályás” kereskedők minden indokolatlan – és piacidegen - rájuk rótt állami sarcot az eladási áraikban fogják érvényesíteni. Nesze neked fogyasztó védelem és vásárlói érdek!
Természetesen sem az ipari, sem pedig a kereskedelmi tevékenységet végző multinacionális cégeket nem kell sajnálni, és nem szabad előttük rossz testtartásban meghunyászkodni. Indokolt viszont normatív módon megadóztatni ezeket a vállalkozásokat, amelynek legegyszerűbb és legtisztességesebb módja az lenne, ha a társasági adó 9 %-os szintjét – kizárólag a nagy cégcsoportok esetében - a ma már általánosan elfogadott 15 %-ra emelnék!
