Dr. Dávid Ferenc: Kitántorgott Európába félmillió emberünk
Számos online felület vezető híre, hogy a KSH előzetes adatai szerint 2022-ben 26.500 magyar állampolgár vándorolt ki az országból. Az utóbbi öt évben ennél nagyobb mértékű „hazaelhagyás” csak 2017-ben volt: 26.957 fő. A Magyarországon született visszavándorlók száma 2022-ben 21.900 fő. A bevándorlás és a kivándorlás egyenlege tehát 2022-ben mínusz 4.600 fő. Árnyalja – és némiképpen javítja - a képet, hogy az elmúlt évben 14 ezer külföldön született személy is érkezett hazánkba.
Nem vagyok demográfiai szakember, ezért a népességmozgás társadalmi ösztönzőit és szociális komponenseit nem elemzem, de néhány – elsősorban munkaerő-piaci következményekkel kapcsolatos – gondolatot megosztok a kedves olvasóval.
- Kivándorló – érvényesülni és dolgozni vágyó - magyarjaink kiemelt célországai: Németország (kb. 190 ezer.) Egyesült Királyság (kb. 170 ezer) és Ausztria (100 ezer) fő. Ez eddig 460 ezer fő, és ehhez még hozzáadhatunk számos más államba (pl.: Hollandia, Belgium, Olaszország stb.) távozott személyeket is, így aztán nyugodtan beszélhetünk félmilliós nagyságrendről. Összehasonlításul szeretném jelezni, hogy a Szlovákiában élő magyarok száma már csak cca. 422 ezer polgár.
- Nincs információm a „kitántorgott” félmilliós tömeg tevékenységi státuszáról, azaz arról, hogy mennyi közülük a nyugdíjas, a kiskorú gyermek, a felnőtt korú diák és a teljes aktivitással dolgozó munkavállaló. Mint ahogy azt sem tudom, hogy a kint lévő magyarok iskolai végzettség szerint milyen összetételűek, és az sem ismert előttem, hogy hányan dolgoznak képesítésüknek megfelelő munkakörben. Az viszont joggal vélelmezhető, hogy egészséges, bátor és saját sorsán változtatni akaró honfitársaink vállalták a külföldön való megméretést, távozásuk nagy veszteség az ország és az itthon maradt hozzátartozók számára.
- Ha feltételezzük, hogy az idegen országban élő 500 ezer magyar fele adó –és járulékfizető, akkor kb. 250 ezer ember közteherviseléshez kapcsolódó befizetése értelem szerűen nem jelenik meg a magyar állam központi költségvetésében. Ezt az elmaradást – más ágon - valamennyire ellentételezi az általuk hazautalt jövedelem, de a nyugdíjkasszából – tekintettel a folyó finanszírozás módszerére - nagyon hiányoznak a hónapról-hónapra érkező „csengő” forintok milliárdjai.
- A gazdasági megváltó szerepében tetszelgő Orbán – Parragh - Nagy Márton trojka az újraiparosítás lázában égve félmillió új munkavállaló beállításáról ábrándozik. Papolnak a hazai teljes foglalkoztatás szükségességéről, ezzel egy időben vietnámi, indiai, mongol stb. vendégmunkások behívásával „fenyegetnek”, de egyetlen szót nem szólnak a Nyugat-Európában élő és dolgozó magyarok hazacsábításának igényéről, szükségességéről és annak lehetséges eszközeiről.
- Természetesen nem vagyok naiv. Aki - bármilyen oknál fogva (tanulmány, bér, munkakörülmény, előmenetel stb.) – elhagyta a hazáját és megállta a helyét idegenben, azt bizony nehéz visszaédesgetni! De akkor sem elfogadható, hogy a magyar kormány egy vállrándítással lemondjon az eltávozott értelmiségiek, szakmunkások és gyermekeik valamikori hazajöveteléről! Márpedig most úgy tűnik, hogy az Orbán rezsim már csak leírható veszteségként tartja számon a legújabb kori félmilliós magyar gazdasági emigrációt, oly’ annyira, hogy még a parlamenti választásokon való részvételük elé is akadályokat gördít.
És akkor megint számok következnek. 2010. január 1-én 10 millió 14 ezer volt Magyarország népessége, 2023. január 1-én már csak 9 millió 678 ezer. A KSH adatai szerint 2022. március – 2023. február közötti időszakban (12 hónap) 89.752 élve születés volt, 132.590 halálozás történt, a természetes fogyás: 42 838 fő. Tehát fogy a magyar. Itthon sajnos biztosan!
