Dr. Dávid Ferenc: Öt éve hunyt el Demján Sándor
2018. március 26-án hunyt el Demján Sándor. 2020. október 15-én parkot neveztek el és szobrot avattak emlékére a Fejér megyei Sárszentmihályon, ahol a nagyvállalkozó első alkalommal töltött be önálló vezetői tevékenységet a Gorsium ÁFÉSZ elnökeként.
Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen módon tudnám a kedves olvasóval a legegyszerűbben érzékeltetni az öt éve elhunyt Demján Sándor személyének és pályafutásának jelentőségét. Hosszú oldalakat lehetne írni sikeres életútjáról, bátor befektetéseiről, közadakozásairól és az általa életre keltett Prima Primissima - mozgalomról.
A fent említett 2020-as szoboravatáson egy fiatal üzletember beszélt a mindenki által csak „Főnök”-nek nevezett Demján Sándorról, és kiválóan összegezte különleges pályáját és egyedi látásmódját:
„Én azt gondolom, hogy Demján Sándort az különböztetett meg leginkább másoktól, hogy rendkívül erős és pontos jövőképpel rendelkezett, és hogy milyen irányba tart a világ, mi helyes és mi helytelen, és ennek mindig hangot is adott. Ma egy nagyon gyorsan változó környezetben az Ő tisztánlátása, éleslátása szerintem rendkívüli módon hiányzik. Ha én ma beszélhetnék vele, akkor az első kérdésem valószínűleg az lenne, hogy hogyan látja a világot mondjuk 2020-ban, hogy alakulunk át, és a jelenlegi zűrzavarok kora, a mostani zűrzavarok kora hogyan fog letisztulni majd, és hová tart a világ? Azt gondolom, hogy erről, neki most is lenne egy tiszta, világos gondolatsora.” (Tibor Dávid – 2020. október 15.)
Igen, a személyén kívül a rendkívüli éleslátása is hiányzik. Ebben a valóban zűrzavaros politikai és gazdasági helyzetben nagy szükség lenne egy olyan sokat tapasztalt ember fellépésére, hangjára és kritikájára, aki üzleti sikerei mellett is megmaradt érzelmes lénynek. Előadásaim során – ha neve szóba kerül – mindig elmondom, hogy tiszteletre méltó és szerethető ember volt. Akik vele dolgoztak, jól tudják, hogy gyűlölte a becstelenséget, a lustaságot és a kishitűséget, ellenben nagyra értékelte a szorgalmat és a kemény munkával elért teljesítményt. Erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt. Nem kellett vele mindenben egyetérteni, soha nem várt meghunyászkodást. Megkövetelte a tiszteletet, de mindenkinek meg is adta. Demján Sándor a szegény és hátrányos helyzetűekről mindig együtt érzően beszélt (sokuknak segített is), és nem tűrt el semmiféle rasszista megnyilvánulást. Napjainkban vallási hovatartozásra, kulturális eredetre és bőrszínre való tekintettel osztályoznak és minősítenek embereket, ezeket a megnyilvánulásokat ma is visszautasítaná!
Öt éve hunyt el a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) örökös elnöke. Szegény sorból származott és sok munkával jutott fel a csúcsra. Számomra legkedvesebb mondásával zárom jegyzetemet: „akinek tele van a zsebe, annak legyen tele a szíve is!”
