Dr. Dávid Ferenc: Hová kormányozzák ezt a szerencsétlen országot?
„Micsoda ésszel kormányozzák ezt a szerencsétlen országot? Miért bolondítanak itt bennünket s miért nem mondják meg nyíltan, hogy szántszándékkal nyomorítják el itt mindenkinek az életét, aki nem mágnás, püspök, ispán, inas, kerítő vagy kokott? Mit csináljon a tanítónő, akinek csak diplomája van, de reménye sincs már? Mit csináljon az állástalan tanár, jogász, műhelyetlen iparos s annyi más szomorú elbolondítottja ennek az országnak? Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik.” (Ady Endre, Budapesti Napló, 1907. szeptember 3.)
Annak kapcsán jutottak eszembe a költőzseni sorai, hogy elolvastam a Magyar Orvosi Kamara (MOK) jajkiáltására adott Fidesz-választ, illetve kormányzati reflexiót. Míg a Fidesz – 35 éve - 1988-ban alakult, addig az orvosok szakmai szerveződése a 19. századra nyúlik vissza. 1837-ben létrehozták a Magyar Királyi Orvosegyesületet, majd az induló Orvosi Hetilap 1857-es számában Markusovszky Lajos meghirdette: „Célunk a magyar orvostársadalom és - hivatás emelése, az orvosok állásának szabályozása az államhoz, a közönséghez és ügyfeleinkhez.” A MOK nem politika párt, nem szakszervezet, nem hobbitevékenységet űző személyek szövetsége, hanem hiteles és tekintélyes hivatásrendi kamara.
A 2023. február 4-i rendkívüli MOK országos küldöttgyűlésen a résztvevők elfogadták a „Látlelet a magyar egészségügyről” címet viselő dokumentumot, amelynek bevezető mondatai is igazolják a helyzet drámaiságát: „Magyarországon a betegek egyre gyakoribb tapasztalata, hogy nem jutnak időben megfelelő egészségügyi ellátáshoz, sokszor még tájékoztatáshoz sem. A testi, érzelmi és anyagi kiszolgáltatottság alapélmény lett, nehezítve a betegséggel való megküzdést. A mérhető adatok alátámasztják az általános érzületet: a magyar egészségügy saját múltjával, az ország általános fejlettségével és a régiós országokkal összevetve is alulmarad.”A szigorú minősítésnek megfelelően a MOK nyomásgyakorló intézkedések érvényesítését is szorgalmazta. Nevezetesen: a háziorvosok ne írják alá az új ügyeleti szerződéseket, helyezzék letétbe feladat ellátási szerződéseik felmondását, a kórházi orvosok pedig az önkéntes többletmunkájuk felmondását helyezzék letétbe – ezt szavazta meg közel egyhangúlag a Magyar Orvosi Kamara rendkívüli Országos Küldöttközgyűlése.
Nem kellett sokat várni a hatalom dörgedelmeire. Pintér doktor (rendőr) helyett Takács doktor, egészségügyi államtitkár (orvos) utasította rendre a „megtévedt” kamarát: felelőtlennek és betegbiztonságot fenyegetőnek minősítette a MOK fellépését, majd magabiztosan megállapította, hogy a magyar egészségügy továbbiakban is jól teljesít, a koronavírus-járvány hullámai alatt is jól teljesített, a járványkezelést példaértékűnek nevezte. Kár, hogy a több mint 40 ezer COVID-áldozat már nem tud vitatkozni a fölényeskedő állami emberrel.
De ez még mind semmi. Hamarosan lecsapott a Fidesz, és a NER - brigád sajtóközpontja azonnal egyértelművé tette a helyzetet. No, nem a magyar egészségügyről állapította meg, hogy ramaty állapotban van, hanem gyorsan megtalálta a felelőst és az új ellenséget. Soros György, Brüsszel és a Transparency International után végre terítékre kerülhetett– természetesen a közutálat tárgyaként – a Magyar Orvosi Kamara, illetve annak vezetése. Figyeljenek, jön a Fidesz-közlemény néhány mondata: „Gyurcsány pártja áll a Magyar Orvosi Kamara döntése mögött. (…)Túlmegy minden határon, hogy Gyurcsány emberei a magyar orvosokat arra próbálják rávenni, hogy ne lássák el a betegeket, és ezzel a magyar emberek egészségét és az életét veszélyeztessék.”
A Demokratikus Koalíció parlamenti frakciójának orvos végzettségű képviselője – szerintem helyesen - részt vett a MOK rendkívüli küldöttközgyűlésén, és vélhetően megszavazta a döntő többség által támogatott határozatokat. Ebből mindössze annyi következtetés vonható le, hogy Dr. Komáromi Zoltán felelős és aktív kamarai tagként időszerű feladatnak tekinti a magyar egészségügy korszerűsítését és segíteni akarja a köztestület ez irányú törekvéseit. A Fidesz ostoba reflexiója azt igazolja, hogy sem a párt, sem pedig a jelenlegi egészségügyi kormányzat nem érdekelt egy új, betegközpontú szisztéma kialakításában, ezért aztán tehetetlenségükben a legnagyobb ellenzéki párt igazságtalan és hazug ostorozására fordítják összes energiájukat. Szomorú, hogy ebben a sanyarú helyzetben csak ennyire képesek.
A bevezetőben idézett részletben Ady Endre „szomorú elbolondítottakról” szólt: állástalan tanárok, mellőzött jogászok, műhely nélküli iparosok keserű sorsáról tett említést. 116 éve még nem kellett becsapott és megvezetett orvosokról írnia, ma már ezt is megtehetné. Ady tűpontos értékelésének minden szava időszerű: hazánk most is a főispánok és az oligarchák birodalma, a különbség talán csak annyi, hogy napjainkban a testüket áruba bocsátó hölgyeket nem kokottnak hívjuk. A költő utolsó mondatát megismétlem: „Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik.”
