Keresés
Logo

Hírek

Dr. Dávid Ferenc: Tettre kész tanárok 2023.01.08

Dr. Dávid Ferenc: Tettre kész tanárok

 

„Arányait nézve maroknyi, ám annál hangosabb kisebbség próbálja elmondani, mit akarnak a pedagógusok” – címmel reagált a Mandiner az oktatásban dolgozók tiltakozásaira. A tanártüntetéseket leginkább a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szervezi az elmúlt hónapokban: ha utánajárunk, hogy a két szakszervezetben hányan is vannak, kiderül, hogy a magyarországi pedagógusok csak kis hányadát képviselhetnék.” (Bokor Gábor)

A mandiner.hu felületén megjelenő írás címe és első sorai is jelzik, hogy a kormány által jól (ki)tartott hírfelület nem igazán szimpatizál az elégedetlenkedő pedagógusukkal, nem érdeklődik bérhelyzetük iránt, nem foglalkozik a munkahelyi körülményeikkel, nem is elemzi az ágazat szakmai problémáit. Kiolvasható a jegyzetből, hogy a szerző szerint teljesen fölösleges sztrájkolni, vonulni, engedetlenkedni. Nincs ennek alapja, aktualitása: csupán „maroknyi kisebbség” hangoskodik az iskolákban és az utcán. Bokor Gábor szinte kéjes örömmel veti papírra, hogy a hozzávetőlegesen 140 ezer pedagógus közül nem egészen 19 ezer a szakszervezeti tag, a szervezett munkavállalók aránya tehát nem éri el a 14 %-ot az oktatási ágazatban. 

  • Kezdjük a számokkal. Természetesen sokkal jobban örülnék, ha ez az arányszám szám közelítene az 50 százalékhoz. Irigykedve írom, hogy a gazdaságilag erős és demokratikus skandináv államokban a szervezettségi szint a 60 százalékot is meghaladja. Ezekben az országokban a mindenkori hatalom partneri viszonyban áll a munkavállalói érdekképviseletekkel, ebből (is) eredően a szakszervezetek társadalmi szerepvállalása rendkívül fontos. Magyarországon - nemzetgazdasági szinten - a szervezettségi nívó nem éri el a tíz százalékot, ezért aztán nem igazán helyénvaló a PSZ és a PDSZ együttes 13-14 százalékán gúnyolódni.
  • Magyarország Kormánya tizenkét éve semmibe veszi a szakszervezeteket, és egyáltalán nem érdekelt a munkavállalói jogok intézményesített képviseletének erősítésében. Ennek legismertebb bizonyítéka, hogy az Orbán rezsim már egy évtizede felszámolta az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT), és statiszta szerepre kényszerítette az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsot (OKÉT). Az ágazati/szakmai szintű szerveződéseket is epizodistának tekinti a végrehajtó hatalom. A Munka Törvénykönyvének eddigi módosításai sem a dolgozók érdekeit szolgálják. 
  • A pedagógus társadalom (és szakszervezeteik) külön büntetésben is részesültek, hiszen törvényi felhatalmazással 2014 nyarán megalakult a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK). A nyolc évvel ezelőtt létrejött köztestület „kényszersorozáson” alapul, a tagság nem önkéntes, tagdíjat nem kell fizetni. „Cserébe” viszont, aki állami vagy önkormányzati iskolában tanít, az automatikusan tagja egy olyan köztestületnek, amely semmilyen védelmet nem biztosít. 
  • Ezzel a sunyi lépéssel az oktatási kormányzat folyamatosan elkerüli az önkéntes tagságon alapuló pedagógus szakszervezeteket (PSZ, PDSZ stb.), és kizárólag a százszázalékos lefedettséggel rendelkező NPK-val tárgyal, a valódi munkavállalói érdekvédelmi szervezetekkel nem. A „pedagógus gittegylettel” (NKP) soha nincs is gond, hiszen nem vitatkoznak, és nem is elégedetlenkednek; létük és eddigi tevékenységük érzékelhető javulást nem hozott a tanártársadalom számára. A Mandiner jegyzetírója ilyen szakszervezetről álmodik: a szervezettségi szint legyen magas, de érdemi ellenállást ne tanúsítson. A Nemzeti Pedagógus Kar  nevű képződmény ennek a követelménynek teljes mértékben megfelel, a Bokor Gábor által lenézett pedagógus szakszervezetek - szerencsére - nem az NKP útját járják.
  • Fentebb hangsúlyoztam, hogy én is örülnék, ha a szervezettségi szint nemzetgazdasági szinten 50 százalék körül alakulna, a mostani 8-9 százalék helyett.  A jelenlegi politikai „leosztásban” erre semmi esély, hiszen az érdekképviseletek jogosítványi köre korlátozott, a nyílt és markáns véleménynyilvánítás pedig egzisztenciális kockázattal jár. Ez a kormány, ez a rezsim – a tapasztalatok ezt igazolják – nem kedveli az európai munkaügyi kultúrát (egyeztetés, vita, megállapodás), jobban szereti a közel- és távol keleti országok gyakorlatát, amely szerint nem kapnak meghatározó szerepet a munkavállalói érdekképviseletek. A magyar kormány elutasító hozzáállása és a szakszervezeti tevékenység korlátok közé szorítása sajnos azt eredményezi, hogy még a harcos, belevaló és szakmailag felkészült munkavállalói érdekképviseletek tagsága is csak alig-alig bővül.

Szombaton véget ért a „Tudásmenet az oktatásért!” demonstráció, a 180 kilométeres távot 6 nap alatt tették meg a résztvevők Miskolctól Budapestig. A fővárosi záró rendezvény egyik szívet-lelket melengető kulcsmondata az volt, hogy „amit 2022. nem oldott meg, azt idén megoldjuk. Készüljetek, mert folytatjuk!”.  Akkor van remény!

DOLGOZZ DOBREV KLÁRA CSAPATÁBAN A SZOCIÁLDEMOKRATÁK PROGRAMJÁN!

Feliratkozás az Árnyékkormány hírlevelére