Dr. Dávid Ferenc: Kéthly és Szili egy oldalon?
„Az európai politikatörténetet megvizsgálva láthatjuk, hogy voltak olyan baloldali vagy liberális politikusok, politikai pártok és kormányok, amelyek képesek voltak arra, hogy hazájuk érdekeit tartsák a legfontosabb origópontnak vagy jelzőtoronynak a hazai és nemzetközi politika színpadán. Ha példákat keresünk, akkor nyugodtan említhetjük akár Helmut Schmidt német kancellárt, vagy például Felipe González spanyol szocialista miniszterelnököt, de hazai példáink is akadnak, többek között Kéthly Anna vagy, ha mai példát akarnánk mondani, Szili Katalin neve is eszünkbe juthat – talán nem is véletlen, hogy a volt szocialista házelnök átállt a kormánypártok oldalára.” ( Fricz Tamás - Az ellenzék nem ellenfél Magyarországon, az máshol keresendő – Magyar Nemzet)
Nehéz megmagyarázni (még magamnak is), hogy miért olvastam el Fricz december 26-i jegyzetét, de megtörtént, és ezen már nincs mit szépíteni. Tartalmi szempontból újdonságot nem találtam írásában: F. hosszan, szisztematikusan szidalmazza és gyalázza a hazai ellenzéket, gyakorlatilag korábbi írásait „ollózta” össze. Nem kímél sem fiatalt, sem öreget: Horn Gyulától Cseh Katalinig mindenki megkapja a magáét, természetesen Kun Béla, Szamuely Tibor, Károlyi Mihály sem maradhat ki a sorból. Mindez persze kevés lenne, ezért aztán a szerző szintet lép, és belekezd országunk mai miniszterelnökének méltatásába:
„Orbán Viktor a másik oldalon éppen ilyen személy: már hosszú évek óta bizonyította és bizonyítja, hogy képes összefogni egy teljes politikai tábort, de ezenkívül az összes magyar állampolgár számára megadja annak a biztonságtudatát, hogy bármerre is forduljon a szekér, akkor is lesz rá megoldása, hogy ne ragadjunk bele a kátyúba.”
„Békemenetes” Tamásunk itt mintha túlzásba esett volna, vagy esetleg nem vette észre, hogy országunk szekere nem véletlenül került a pocsolyás gödörbe, hanem azért, mert valaki belevezette. Jelezni szeretném azt is, hogy a Fricz által emlegetett biztonságtudat már régen a múlté: a kibontakozó gazdasági, morális és társadalmi válság következtében vállalkozók százezrei, nyugdíjasok és munkavállalók milliói tekintenek aggódva a jövőbe. Orbán göröngyös útra vitte a nemzet ütött-kopott bricskáját, és most össze-vissza csapkod hatalmi ostorával. Kapkodva készít költségvetést, december 23-án éjszaka ad ki adórendeleteket, miközben megalázza, lenézi a teljes pedagógus társadalmat. Miféle biztonságról, miféle integráló képességről hazudozik Szent Karácsony második napján Fricz polgártárs?
Fricz alkalmatlannak ítéli az ellenzéket a kormányzásra, de azt „elfelejti” megemlíteni, hogy napjainkra megszűnt az a mítosz, hogy csak Orbán képes megfékezni a megbokrosodott lovakat. A jegyzet „elegánsan” elhallgatja, hogy az infláció 25-30 % között kóborol, a gazdasági növekedés megtorpant, milliónyi nyugdíjas a lét-nem lét határán egyensúlyoz. Azt elfogadom, hogy Orbán a táborát vaskézzel egyben tartja, azt viszont nem, hogy Magyarország érdekei szerint végzi tevékenységét. A miniszterelnök által kommandírozott gazdasági hármas fogat (Matolcsy, Nagy, Varga M.) nem egy irányba húz, ennek a rivalizálásnak és diszharmóniának jól érzékelhető következménye az ország lerobbant állapota, elszigetelt helyzete.
És akkor végül Kéthy Anna kontra Szili Katalin. Nem is értem, hogy ennek a két hölgynek a neve miként szerepelhet egy mondatban, egy jegyzetben, egy újságoldalon. Kéthly Anna a magyarországi szociáldemokrácia rendíthetetlen nagyasszonya volt, nemzetközi szinten is számon tartott politikus. Rákosi Mátyás börtönét is megjárta. Az 56-os forradalom államminisztere emigrációban halt meg, de elvhűsége és tevékenysége ma is példaértékű. Kéthly harcos és következetes szociáldemokrata volt, ezért aztán számomra teljességgel elfogadhatatlan, hogy Fricz egy platformra helyezi Szilivel. Szili Katalin kacskaringós karrierjének részleteit nem ismertetem, legyen elég annyi, hogy négy pártot is „kipróbált”: MSZMP, MSZP, Szociális Unió, Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt, majd 2015-ben révbe ért és végre politikai otthonra lelt. Menedéket és vastagon megkent vajas kenyeret kapott a Fidesztől: miniszterelnöki megbízottként tengetheti életét. Szerencsére nem sokat látjuk, nem sokat halljuk.
A kiváló Kéthly Anna emlékét Budapesten szobor őrzi. Az avatáskori méltatáson az is elhangzott, hogy „okos, szókimondó, félelmet nem ismerő asszony volt”. Mindez elmondható Sziliről is?
