Dr. Dávid Ferenc: Nekünk az Unióban a helyünk!
Rendkívül érdekes felmérés eredményére bukkantam a kitekinto.hu – elsősorban külügyi és külgazdasági kérdésekkel foglalkozó – nevet viselő hírportálon. Igyekszem röviden összefoglalni a legnagyobb brit közvélemény kutató, a YouGov által most közzétett – a Brexittel kapcsolatos – kutatás következtetéseit.
Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én távozott az Európai Unióból, miután az EU-tagságról 2016 nyarán rendezett népszavazáson a kilépésre voksolók kerültek szűk, 51,89 százalékos többségbe. A kilépés után tizenegy hónappal lejárt az átmeneti időszak is, amelyet a Brexit feltételeiről szóló megállapodás biztosított az átállásra, és amelynek idején London és az EU viszonyrendszere jórészt még változatlan maradt. A YouGov azt a kérdést tette fel az új vizsgálatba bevont, 6174 felnőtt brit állampolgárból álló reprezentatív csoportnak, hogy miként ítélik meg az átmeneti időszak 2020. december 31-i lejárta óta végbement folyamatokat.
A november 24-én ismertetett legfrissebb felmérés szerint
Úgy gondolom, rendkívül figyelemre méltóak a válaszok, hiszen arra engednek következtetni, hogy hat évvel a kilépésre vonatkozó népszavazás után a britek közel 59 %-a már nem ítéli kedvezőnek az EU-ból való távozás utáni helyzetet.
Megerősíti a fent leírt eredmény irányultságát és hitelességét egy korábbi, szintén a YouGov által végzett szondázás, miszerint a brit választók többsége elégedetlen a Brexittel. Itt a kérdés az volt, hogy helyes vagy helytelen döntés volt-e a kilépés az EU-ból. A válaszadók 56 százaléka nevezte hibának a Brexitet és mindössze 32 százalék helyeselte hazája távozását az EU-ból. A YouGov hangsúlyozta: a Brexitet hibás döntésnek tartók aránya soha nem volt ilyen magas, a kilépést továbbra is helyeslők aránya pedig soha nem volt ilyen alacsony a 2016-os népszavazás óta.
Emlékszem, hogy elképesztő erejű – kilépésre ösztönző – kampány volt a Brexit-népszavazást megelőző időszakban. Aktív kormányzati közreműködéssel felkorbácsolva az indulatokat sikerült elérni, hogy a szavazók – elsősorban az iskolázatlan, a vidéki és az idősebb nemzedékhez tartozók voksainak segítségével – úgy döntsenek, hogy kiszabadítják a brit oroszlánt az „EU fogságából”. Mindössze hat év kellett ahhoz, hogy feketén-fehéren kiderüljön: mára a többség megbánta, hogy az ország elhagyta a jelenleg 27 tagállamot számláló közösséget. A felmérések legalábbis ezt mutatják. Számomra sosem volt kétséges, hogy hibásan határoztak 2016-ban a szigetországi polgárok, de mentségükre legyen mondva, hogy durván megtévesztették, mondhatni becsapták őket.
Talán a Brexit negatív következményeinek is köszönhető, hogy Magyarország lakosságának elsöprő többsége hazánk EU-tagsága mellett van, és ez a vélemény majdnem független a pártállástól. Ez mindenképpen örömteli. A Mi Hazánk Mozgalom hívei körében ugyan kisebb a támogatás, de még itt is meghaladja a kétharmadot. A kormányoldal és az ellenzék között kicsi a különbség, mindössze annyi, hogy a Fidesz táborában kevesebben vannak azok, akik „teljes mértékben”, és többen olyanok, akik csak „inkább” támogatják Magyarország tagságát az Unióban. A Medián nyári reprezentatív felméréséből azt is megtudhatjuk, hogy egy feltételezett népszavazáson a voksolok kétharmada akkor is EU-ban maradásunkra szavazna, ha a kormányfő a kilépés mellett kampányolna. Az EU-pártiság nálunk is leginkább az iskolai végzettséggel függ össze, hiszen a diplomások több mint 80 százaléka minden körülmények között a maradásra szavazna.
Megnyugtató tehát ez az eredmény, hiszen azt igazolja, hogy polgáraink nagyobb hányada tisztában van azzal, hogy egy esetleges kilépés (Huxit) gazdasági és politikai katasztrófát jelentene Magyarország számára. Csak ízelítőül: a Nyugat Európában tanuló, dolgozó magyarok százezrei pillanatok alatt a senkiföldjén találnák magukat és még a telefonos roamingdíjakon is megéreznénk a váltást. Arról nem beszélve, hogy az uniós szomszédoknál (Szlovákia, Szlovénia, Románia stb.) élő magyarokkal is megnehezedne a kapcsolattartás. Nem kérdés tehát, hogy hol a helyünk.
