Dr. Dávid Ferenc: Kormányzati jövés-menés
A minimálbér-tárgyalások is gellert kaphatnak a kormányátalakítás miatt, bizonytalanná válhat a valós érdemi egyeztetés, és főként az, hogy év végéig megállapodjanak a felek a jövő évi százalékokról – írja közleményében a Magyar Szakszervezeti Szövetség.
Napjainkig a szociális partnerekkel történő bértárgyalások felelős irányítója, a Palkovics László által vezetett Technológiai és Ipari Minisztérium volt. A versenyszféra legnagyobb munkavállalói érdekképviseleti szervezetének vezetője most joggal aggódik, hiszen a miniszter hirtelen lemondott, a minisztériuma pedig viharos gyorsasággal megszűnt. A szakszervezeti közlemény utal arra is, hogy nehezen indultak meg az idei egyeztetések, nem kaptak megfelelő mélységű és bontású adatokat a tárgyalásokhoz. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kialakuló gazdasági válságban kiszolgáltatottá váló munkáltatók százezrei és munkavállalók millió közvetlen módon érintettek a jövő évi legkisebb havi munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum (szakmunkás minimálbér) emelésének szintjében és mértékében, de a kormány éppen miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok személyi ügyeivel van elfoglalva. Nagy a jövés-menés, de azt még mindig nem sikerült tisztázni, hogy kihez tartozik a társadalmi párbeszéd, ki az érdekegyeztetés jövőbeni gazdája, melyik tárca, melyik vezető kormányzati tisztségviselő felel a bértárgyalások lebonyolításáért és sikeréért.
Úgy gondolom, hogy a megfelelő tárca és személy kijelölése nem igazán bonyolult, mondhatni kézenfekvő, hogy a Pénzügymisztérium, illetve annak kijelölt magas rangú tisztségviselője vegye át a stafétabotot, a bértárgyalások vezetését. Látszólag sok idő áll rendelkezésre a béralkuhoz, de ez nem így van, hiszen jól érzékelhető, hogy a szociális partnerek (munkaadók, munkavállalók) álláspontja rendkívül messze van egymástól. A meghatározó befolyású Magyar Szakszervezeti Szövetség szerint legalább 26 százalékkal kell emelni a minimálbért, mondván, hogy a legalacsonyabb jövedelműek bevásárló kosarában az élelmiszer- és rezsiköltség mostanra összesen 50 százalékra ugrott. Ahhoz, hogy ennek aránya ne nőjön tovább, s családok százezrei ne kerüljenek a jelenleginél még nehezebb élethelyzetbe, szerintük legalább 26 százalékos minimálbér emelés kell. A tárgyaló asztal másik oldalán ülő egyik vállalkozói szervezet (VOSZ) ezt nem így látja, véleményük szerint „ez még akkor is irreális lenne, ha olyan kompenzációs csomagot kapnának a munkáltatók, mint tavaly a közel 20 százalékos minimálbér-emeléshez. Egyszerűen pusztító hatása lenne”.
Nem tisztem, hogy minősítsem az ellenérdekeltségű felek induló álláspontját, alapjában véve mindkét vélemény indokolható. Kisfizetésű dolgozók millió „bukták el” az idei 20 százalékos minimálbér emelés reálértékét, hiszen a vágtató infláció, különösen a 40 százalékos élelmiszerár-drágulás valósággal kifosztotta őket. A másik oldal félelme és gyötrelme is érhető, hiszen a drámai jellegű rezsiválság szinte „letérdelteti” a munkavállalók 70 százalékot foglalkoztató kkv-szektort. Veszteségbe hajló tevékenységük forrás hiánnyal is párosul, ebből eredően elfogadható, hogy rendkívül óvatos magatartást tanúsítanak a bértárgyalások során.
Ezért felháborító és elfogadhatatlan, hogy a kormányzat elsődlegesen a saját – egyébként könnyen elkerülhető – belső feszültségeit próbálja kezelni, és nem a gazdaság meghatározó szereplőinek sorsával foglalkozik. Kinevezés, felmentés, bankelnöki fizetésemelés köti le a politikai rezsim hatalmasainak figyelmét, és nem igazán érdekli őket a kisvállalkozók és minimálbéresek szinte elviselhetetlen kínja. A bársonyszékek viszonylag gyorsan gazdára találtak, de a bértárgyalások sikeres lezárására még heteket kell várnunk!
